Éreztetek már olyat, hogy nem vagytok otthon a saját testetekben? Hogy akármit tesztek, azok nem ti vagytok? Nem érzitek jól magatokat? Más szóval: nem vagytok önmagatok? Én sajnos igen. Tudom-tudom: társadalmi betegség. És valahol mégsem. Próbálunk mindenkinek megfelelni, de ha jól belegondolunk: fizikai képtelenség. Mindig más-más arcunkat mutatni, más igényeihez igazodva? Mindig másnak próbálni jót tenni, megfelelően viselkedni? Lehetetlen. És mi hol maradunk? Egy kedves barátom mondta nekem: "Állj már meg! Húzd be a kéziféket! Mindig csak más! És Te hol maradsz? Miért nem hallottam egyszer sem a mondataidban, hogy NEKED mi a fontos, mi a jó?" És "becsapott a villám", a hatalmas felismerés: IGAZA VAN!!! Annyira próbálunk megfelelni másoknak, hogy elfogadjanak, hogy befogadjon a társadalom, hogy önmagunkat feladjuk. Nem szabad...
Én sajnos csak most jöttem rá, de azt vallom: soha nem késő változtatni, tenni magamért. Akár olyan dolgokat, amiket nagyon régóta nem tettem, akár ismét gyereknek lenni, felszabadulni, élvezni az életet, csak lenni, és élvezni a jelent, nem a jövőn aggódni. Amíg a jövőn aggódunk mind, a jelen elszalad mellettünk pillanatok alatt. Aztán majd sírhatunk a kandalló mellett a kis hintaszékünkben, fonalgombolyaggal a két kezünkben, hogy "Mi lett volna, ha...?" A legalattomosabb kérdés a világon. Mi lett volna, ha...? Sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki. Szerintem igen is élni kell a jelenben, néha bolondnak, de nem meggondolatlannak, vagy felelőtlennek lenni. Ezért írtam egy listát, amit még az idei évben szeretnék véghez vinni. Szerencsére, ebből már 2 dolgot ki is húzhatok, de ezt majd a következő bejegyzésben. :) Soha nincs későn változtatni a jelenünkön.
Ha igazán akarjuk, képesek is vagyunk rá. Soha nincs késő változtatni az életünkön. Csak tőlünk függ, mennyire vagyunk elszántak. És feladjuk-e...? Mennyivel jobb egy boldog, vidám ember társaságában eltölteni az időt, mint egy folyton aggodalmaskodó, csak a jövőben élő személyében? Miért nem akarunk mi, emberek boldogok lenni? Miért szeretünk azon bánkódni, hogy mi mindent nem tettünk meg, pedig ott volt a lehetőség és mi mondtunk le róla? És a legfontosabb: miért nem élünk úgy, ahogy az nekünk jó? Vagy, hogy mindenkinek jó legyen? Miért nem próbáljuk megélni az álmainkat? Ha csak pár embernek segíthettem ezzel a pár sorral annyiban, hogy kicsit szabadabban él, már megérte. Ha nem, akkor is, mert nekem fontos. :) Én igyekszem így élni, hogy jó legyen nekem is. Boldogan. Soha nem késő változtatni. :)
Én sajnos csak most jöttem rá, de azt vallom: soha nem késő változtatni, tenni magamért. Akár olyan dolgokat, amiket nagyon régóta nem tettem, akár ismét gyereknek lenni, felszabadulni, élvezni az életet, csak lenni, és élvezni a jelent, nem a jövőn aggódni. Amíg a jövőn aggódunk mind, a jelen elszalad mellettünk pillanatok alatt. Aztán majd sírhatunk a kandalló mellett a kis hintaszékünkben, fonalgombolyaggal a két kezünkben, hogy "Mi lett volna, ha...?" A legalattomosabb kérdés a világon. Mi lett volna, ha...? Sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki. Szerintem igen is élni kell a jelenben, néha bolondnak, de nem meggondolatlannak, vagy felelőtlennek lenni. Ezért írtam egy listát, amit még az idei évben szeretnék véghez vinni. Szerencsére, ebből már 2 dolgot ki is húzhatok, de ezt majd a következő bejegyzésben. :) Soha nincs későn változtatni a jelenünkön.
Ha igazán akarjuk, képesek is vagyunk rá. Soha nincs késő változtatni az életünkön. Csak tőlünk függ, mennyire vagyunk elszántak. És feladjuk-e...? Mennyivel jobb egy boldog, vidám ember társaságában eltölteni az időt, mint egy folyton aggodalmaskodó, csak a jövőben élő személyében? Miért nem akarunk mi, emberek boldogok lenni? Miért szeretünk azon bánkódni, hogy mi mindent nem tettünk meg, pedig ott volt a lehetőség és mi mondtunk le róla? És a legfontosabb: miért nem élünk úgy, ahogy az nekünk jó? Vagy, hogy mindenkinek jó legyen? Miért nem próbáljuk megélni az álmainkat? Ha csak pár embernek segíthettem ezzel a pár sorral annyiban, hogy kicsit szabadabban él, már megérte. Ha nem, akkor is, mert nekem fontos. :) Én igyekszem így élni, hogy jó legyen nekem is. Boldogan. Soha nem késő változtatni. :)
Az első 5 kép 2012. november 11.-i, a többi 2012. november 18.-i, csak nem volt időm még felrakni, így senki ne bánkódjon, nem maradt le sem a naplementéről, sem másról. :)
1. vasárnap délutáni fények (2012. november 11.)
2. vasárnap délutáni finomság :)
3. vasárnap délutáni életkép a szomszéd településről, sugárzik a nyugalom :)
4. útközben
5. fantasztikus naplemente
6. Vele finomabb volt a reggeli kávé a napsütésben :) a pici hernyó sietett valahová :) (2012. november 18.)
7. jó újra gyereknek lenni :)
8. ugyan olyan izgatottan bontottam ki, mint régen :)
9. finom volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.