2012. november 1., csütörtök

Lovaglás :)

   Ezen a nyáron, egy hajtósabb időszak után a Párommal úgy döntöttünk, hogy kicsit kimozdulunk, megnézünk egy kiállítást, sétálunk, iszunk egy jeges kávét, beszélgetünk és nevetünk. Kicsit "lógatjuk a lábunkat". :) Akkor vált furcsává a program, mikor a Kedvesem arra kért, pakoljak be lovagló ruhát, mert lehet lesz valahol egy lovarda. Célirányosan oda mentünk, Ő már tudta, hogy befizet egy óra lovaglásra, csak még én nem. Hihetetlenül boldog voltam, felszabadult, tökéletes volt minden. Amikor a Párod tudja mire vágysz, és meg is adja, ezzel még nagyobb örömet okozva neked... Itt érzed azt, hogy a sok "Figyelsz arra, amit mondok?" néha szándékos, mert igen is figyel rád! :) 

   Csodálatos érzés lovon ülni. Az összhang, harmónia, egyesülés a lóval... Egyek vagytok, mind gondolati, mind fizikai szinten. Tudod mire gondol, s Ő is fordítva. Érzed a figyelmét, hogy vigyáz rád... Hogy minden lépése ki van számítva, és véletlenül sem tenne olyat, ami Neked nem jó... Maga a csoda. A legszebb érzés. Bele nézel a szemébe azzal a mély hálával, amit érzel Iránta, és tudod, hogy érzi. És Ő is ugyan így néz vissza rád. Tisztelettel, szeretettel, megbecsüléssel. Mert másképp nem lehet. Csak így. 

    A fríz ló vak volt. Majdnem teljesen. Alig látott mindkét szemére, ami egyszer megsérült. Amikor ránéztem, nem tudtam megmondani, hogy mi a furcsa Benne, és mégis, mi nem az. Körbe-körbe sétált a homokban egy karámban külön, lábát nem emelve, csupán csak csúsztatva. Porfelhő kavargott körülötte ez által. Mikor kimentünk Hozzá megállt, fejét a levegőbe emelve hegyezte füleit, hallgatózott, merről jön a nesz. Nagyot szagolt a forró, poros, nyári melegbe, s felénk fordította füleit, s mérhetetlenül szelíd, hatalmas kék tekintetét. Csak figyelt, hosszú ideig. Lassan megindultam Felé, s Ő ismét rákezdett. Egyik kört rótta a másik után, kissé feszülten. Beszéltem hozzá, halkan, kedvesen. Elindult felém. Magam elé tartottam a kezemet, elkerülve így az egymásnak ütközést. Mikor orra a tenyeremhez ért, megállt, fejét leeresztette velem egy szintbe és csak tűrte. Belenéztem hatalmas, kék szemeibe, és már tudtam: Ő más. Ő több. Nála bizalmat kell kapni. Érzelmesebb, kifinomultabb, óvatosabb, mégis sokkal jobban tud szeretni.

   Tiszteld, becsüld, szeresd a kedvenced. Lehet az ló, kutya, macska... Becsüld meg, mert sokszor több szeretetet és törődést kapsz Tőlük, mint embertársaidtól. Köszönöm, hogy részem lehetett ebben a csodás napban. :) Szívből remélem, hogy ezt mindenki megtapasztalja. :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.