Egy újabb nap...

   ... amikor úgy érzem, hogy semmi nem jó, nem sikerül. Pedig ez nem igaz. Ma sikerrel intéztem el az ügyeimet, jól haladtam a munkámmal, semmi negatívum nem történt. Mégis egy idő után besokallsz és azt veszed észre, hogy sírsz. Nem tudod miért, csak sírsz. Aztán nevetsz magadon, hogy ugyan mi üthetett beléd, hiszen nincs okod a sírásra, de még nevetés közben is folynak a könnyeid, elmosva a sminked, és a végére úgy nézel ki, mint egy mosó-, vagy panda maci. 

   Biztos veletek is történt már ilyen, amikor lelkileg rosszabb passzban vagytok. Nem bántanak, nem szólnak rosszat, még hosszabb idő után a Nap is kisütött. Akinek oka lenne sírni, az nem teszi, ellenben én... Hülyén éreztem magam, de megkönnyebbültem. Ám annyira nem, hogy ne maradjon bennem a nyomasztó érzés. Ilyenkor követik egymást a hülyébbnél-hülyébb gondolataim. Jó ember vagyok? Minden tőlem telhetőt megteszek magamért és másokért? 

   Amikor elég egy érzelmesebb reklám, vagy látott képkocka. És egész nap ott zakatol a fejedben egy mondat, vagy egy szó. És mindig könnyezel... Hülyének érzed magad, de nem zavar. Különben is! Ki mondta, hogy tudni kell az okát, ha valaki sír? Nem kell. Nálam nem. Hiszem, hogy a sírás a Lélek tisztítótüze. Egy kiadós sírás után megszabadul a lélek minden nyűgtől, bánattól, fájdalomtól. 

   Sajnos ez sem teljesen igaz, mert nálam maradt a nehézség érzése. Nyomás. Mint, ha egy nagy követ cipelnék továbbra is. Ok nélkül. Csak nyom, feszít, nehéz. Nem tudom még az okát. Nem kezdek bele minden problémám megoldásába azonnal, úgy döntöttem. Hagyom, hogy kicsit maradjon ez az érzés, és örülök a megkönnyebbülésnek. Lehet, hogy egy kiadós alvás után ezt is másképp fogom látni. Hiszen soha nem lehet tudni... Tudom, értelmetlenek másoknak ezek a sorok, de nekem akkor is könnyebb. 

   A végére tartogattam egy újabb célomat. A veszekedésmentes hónapot. Hétfőn kezdtem. És eddig sikerült is betartanom. Úgy döntöttem, nem bántok meg másokat. Próbálok finoman elmondani dolgokat, kedvesen állni hozzájuk. Senki nem tökéletes, hibáink vannak. Ahogy nekem sem jó, ha egyből nekem esnek, vagy elvárásokat támasztanak, úgy másnak sem. Ezt tartva szem előtt, én is így szeretnék viselkedni másokkal. Érdek nélkül, önzetlenül. Csak szeretettel fordulni mások felé. 

   Több napsütést kívánok Mindenkinek és kevesebb felhőt, valamit csodás napot:

a könnyes bajszú Macsek =(^.^)=