2013. július 15., hétfő

Élmények és újabb kérdés

   Először kezdeném az élményemmel. A hétvégén volt szerencsénk együtt dolgozni egy rettentően kedves párral, így gondolom nem meglepő, hogy az élményem Hozzájuk kötődik. Egyszer csak a munka közepén észrevettem, hogy a menyasszonyunk, Anikó nincs sehol. Kicsit távolabb megláttam, ahogyan pörgött a ruhában, és nézte, milyen szép az esése, hogy elemelkedik. Az a varázslatos, teljes átszellemült nézés... Az a forgás... Egy pillanatra én is újra gyereknek éreztem magam, mint régen az óvodában, mikor ezt játszottuk mi is. Köszönöm Anikó! :)
   Tegnap meghívott ebédre a fárasztó munkanapok után Attila. A Trójában ettünk, és ISTENI volt. Gyros tálat választottam. Kritikus vagyok, ami a gyrost illeti, de itt egy szavam nem lehet, és kifogásom sem. :) TÖKÉLETES volt és ISTENI!!! :)
   A kellemes, vidám pillanatok után pedig szeretném feltenni a kérdést, ami foglalkoztat éppen. Miért hazudnak az emberek? Miért kell maguktól hazudni? Ráadásul olyan dolgokban, aminek értelme nincs? Amitől nem függ semmi? Ami nem érdekel mást? Amitől sem több, sem kevesebb nem lesz az adott személy, de még csak értékesebb sem. Sőt!
   Tegyük fel, hogy egy társaságban beszélgetnek az emberek (nemtől függetlenül), mígnem az egyikük megjegyzi, hogy az ő fizetése bizony emelkedett és konkretizálja is az összeget, ami igencsak irreálisan hangzik, de ettől még nem lehetetlen. Mire a következő személy a szavába vágva mondja a magáét: az én fizetésem is... összeg, és emellé alig dolgozom. 
   Vagy egy újabb példa: segítek neked xy dologban. És csak vársz, hogy egyáltalán látod-e még az illetőt ezek után, mert ismered már annyira, hogy tudd: nem fog segíteni. Ő is tudja, hogy valótlant állított, Te is tudod, hogy nem mondott igazat. Mégis kimondja. Miért? Miért kell ilyen képet festeniük magukról az embereknek? Nekik vajon milyen érzés, hogy tudják mit gondol  másik? És az, hogy maguk alatt vágják ezzel a fát? Hogy az Ő szavuk válik értéktelenné? 
   Ideig-óráig még tolerálható. Egy idő után nem. Van, aki ennek hangot ad, és van, aki egyszer csak "elfelejti" ezeket az embereket. A kérdésem továbbra is áll: MIÉRT? Mi a jó ebben? Mi értelme van? Aki rájön, kérem ossza meg velem. :) 
   Csodás napot kívánok Nektek!

   a Macsek =(^.^)=


1-2. Szegedi Szabadtéri
3. breakfast
4. kiterülve :)
6. mommy time
7. my sleeping baby
8. kóla Zsófival
9-10. Jean-Claude pocokfarmja :)
11. Batman (a Nyugiban)
12-13. a tegnapi ebéd - gyrostál














2 megjegyzés:

  1. Hogy miért? Talán mert ettől többnek, jobbnak érzik magukat, azt szeretnék elérni, hogy mások felnézzenek rájuk, elismerjék őket. A segítés megígérése pedig lehet őszinte, mert lehet hogy tényleg segíteni akar, csak aztán nem lesz rá alkalom. Velem mostanában az esik meg sűrűn, hogy valakivel megbeszéljük, hogy találkozunk hamarosan egy kávéra/beszélgetésre/akármire, de mindig csak ígéreteket kapok, hogy mikor... És tudom, (remélem,) hogy nem átverni akar, hanem tényleg csak nem férek bele az idejébe.

    VálaszTörlés
  2. Ez sajnos előfordul bárkivel, velem is, oda-vissza alapon. :) De ami késik, nem múlik! Igyekszik az ember pótolni a hiányosságokat. Azt sem szeretem, ha valaki egyoldalúan csak meghívatja magát. De a hazugságok felett nem tudok napirendre térni. Miért nem gondolják, hogy ők is lehetnek értékesek önmagukért? És nem a hazugságok miatt?

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.