Lehet, hogy mégsem olyan könnyű elfogadónak lenni? Néha hibákat követ el az ember és hamar ítélkezik, vagy mond véleményt. Bárki bele eshet ebbe a csapdába. De mindig bele kell gondolni abba, amit egyszer leírtam már pár napja: nem csak egy igazság létezik. Mindenkinek más az igazsága.
Ezt leginkább akkor kell szem előtt tartani, ha dühös vagy, csalódott, szomorú vagy bánatos. SOHA nem szabad ítélkezni, vagy véleményt mondani. Túl korán főleg nem. Ha úgy érzed, számolj el tízig, százig, vagy ezerig! Akármeddig! És gondold át: biztosan megéri?
Inkább menj el edzeni, futni, sétálni, vagy bármilyen más módon vezesd le a feszültséget. Sajnos sokszor teszünk mi, emberek elhamarkodott döntéseket, túl hamar alkotunk véleményt. Az esetek nagyon nagy százalékában hihetetlenül nehéz csendben maradni. De igaz a mondás, miszerint "Hallgatni arany." Sokszor jobban járunk vele.
Ebben is teszek egy 30 napos próbát. 30 napig senkinek nem szólok semmiért, a feszültséget futással vezetem le. Vagy bele bukok, vagy nem. Ebben az esetben nem látom túl pozitívan a dolgokat, sajnos. A kimenetelt még én sem tudom, hogy mi lesz. Néha jó lenne előre látni a jövőt. Tudni a dolgokat. De akkor mi értelme lenne az életnek? Valószínűleg teljesen más, mint most.
Vannak dolgok, amikkel szándékosan akarjuk bántani a másikat, van, amivel véletlenül bántjuk meg. Egyik sem szép és főleg nem korrekt dolog. Figyeljünk oda egymásra, de legfőképp MAGUNKRA!!! És fel kell tenni a kérdést, igen: Én hogy érezném magam, ha engem ítélnének meg? Ha rólam alkotnának ismeretlenül véleményt? Ha engem bántanának meggondolatlanságból, hirtelen felindulásból? Ha szándékosan próbálnának meg bántani?
Sokszor NEM a fizikai tettekkel lehet a legnagyobb fájdalmat okozni. A lelki fájdalom tovább bennünk marad, tovább fáj, éveken, akár évtizedeken át hordozhatjuk. Míg egy pofon emlékét előbb elfelejtjük. Aki teheti, gondolja át a soraimat. Mindkét oldalon álltam már, és most azt próbálom elérni, hogy többé ne álljak legalább az egyik oldalon. Rettentően nehéz, és hivatkozhatnék arra, hogy "idő kell", de nincs kifogás. Az ember jónak születik, a társadalom és a körülmények miatt lesz rosszá, én ebben hiszek, és szeretnék eszerint is élni.
Gondoljátok át, mi a célszerűbb? Néha csendben lenni és elgondolkodni magatokon, magatokba szállva, vagy másokat bántani azért, mert ismeretek hiányában vagyunk? Én bele estem ebbe a hibába és csalódtam is magamban. Az utóbbi időben jól ment a változás, ezért élem meg rosszul, hogy minden nem sikerülhet nekem sem. Tudom az eszemmel, hogy így van, de a szívemmel nem tudom elfogadni.
A cél kitűzve. A napok telnek. Az, hogy hogyan, csak rajtam múlik már. Remélem a legjobbakat, igyekszem mindent megtenni ezért.
a Macsek =(^.^)=
1-3. hello summer!
4. gyerekek <3
5. "úgy, mint régen"
6-7. kiállítás előtt
9. úton hazafelé
10. futás utáni pillanatkép, esti beszélgetéshez
11. Mom and me
12. elfáradt - szeretem
13. naplemente <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.