életem kis morzsái, avagy a "macskanapló"... :): Szeretem a...

Barátaimat és a nyarat! Szeretem, ha ki tudunk ülni az egyre hűvösebb estéken a szabadba. Szeretem, hogy Zsófi vevő minden hülyeségemre. Hol egy mozit találok ki, hol fotózást, hol pizzázást. Ő pedig csendben bólogatva veszi tudomásul, hogy "ez megint megőrült", és jön velem. :) Ha hajnalban hívom fel, Ő akkor is lejön hozzám beszélgetni. :) Köszönöm Zsófi!!! :)

Már lassan 10 éve velem van... Ez házasságból is dicsőségére válna az ember lányának, nem, hogy barátságból! :) Remélem még nagyon sokáig fog tartani. Mindenkinek ilyen barátot kívánok. Azért nem jobbat, mert nem lehet! Ő csak van. Egyszerűen már az örömmel tölt el, hogy tudom: van. :) És, hogy legalább olyan őrült (ha nem őrültebb!!!), mint én. :)

Zsófin kívül még a nyarat szeretem rettentően. Bár Ő a telet. :) De egyszerűen van, amit nem lehet felülmúlni. :) A nyári záporok, amikor bőrig ázol, a nadrágod szárából folyik vékony kis cérnavonalban a víz, mégsem fázol. A poros út szagát egy-egy ilyen zápor után. Hogy mezítláb ugrálhatsz a tócsákba, nagy lendülettel, nekifutásból. Lesz, ami lesz. :)

Szeretem a hideg limonádét. Mentával! :) A hideg túrógombócot. A pizzázós estéket. Szeretem, hogy reggelire pizzát ehetek. :) (Nálam ez nyári projekt! :) ). Szeretem, hogy hajnalig lehet sétálni, mezítláb a langyos betonon, a szandált a vállamra vetve. :) Szeretem, hogy fantasztikus szalonnasütéseket lehet csapni! Nevetgélni a tűz körül, kinevetni 10 évvel ezelőtti énünket. :)

Szeretek nyáron korán kelni és kávéval a kezemben nézni a napkeltét, ahogy előbújik a horizont mögül és szépen, komótosan, a maga tempójában narancs szőnyeget gurít az utcákra. Mint a vörös szőnyeg, csak ez sokkal, de sokkal szebb! Ahogy megfesti a fák lombjait, apránként ébreszti a madarakat, cicákat, kutyusokat. Teljesen más a város ilyenkor, a meleg tónusban tündökölve. Él. Barátságos. Emberközpontú. Simogató. Legszívesebben egész nap ezt nézném. Kellemes, hűvös, szellős, narancs fényű reggel.

Imádom a frissen főtt kávé illatát. És a finom kávét. Ahogy beleszippantasz egy mélyet, megtölti a tüdődet a reggeli "ébresztő" illata. Ahogyan az első korty leér. :) Azt, ahogy kiülök a lépcsőre és nézem a kiscicát, ahogy gyűri a felnőtteket, azok pedig békésen tűrik. :)

A napraforgót... Nem tudom megunni, imádom. Rajongásig. Nem tudok annál szebbet elképzelni, mint, mikor kinyitom a szemem és egy vázában sorakoznak a hatalmas, mosolygós fejű napraforgók. Mosolyognak rám a maguk sárga, eleven valójukban. :) A fagyizást is nagyon tudom értékelni. Ha nyár, akkor fagyi. :) Apával, Zsófival, Attilával. Bárkivel. :) A közben elmormogott közös beszélgetéseket. :) Ahogy kilyukad a tölcsér. :)

A vattacukor... Óh, az elmaradhatatlan! Nyár, fesztiválok, rendezvények, és vattacukor. Mikor megtölti a levegőt az illata. Mikor a kezedbe fogva majdnem hasra ránt, akkora adagot kapsz! Miközben eszed, már akkor ragadsz a könyöködig! :) Hát még utána! :) Hogy nem tudod sehol lemosni. De az az íz... az az illat. :) Megér minden ragacsot. :)

Minden "defektjével" együtt szeretem a nyarat. Úgy, ahogy van. Azért, milyen. És olyannak, amilyen. :) Remélem Nektek is ilyen csodás élményeitek fűződnek a nyárhoz, barátokhoz, Kedvesetekhez, szüleitekhez, mindenkihez. :) Legyen csodás napotok!