Szeretet

   Régóta érik bennem a gondolat, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Végre rászántam magam és a szeretetről, érzésekről írok most. Vajon mit is lehet szeretni? Lehet-e ezt egyáltalán definiálni? Vagy ezt csak érezni lehet? Tudni lehet? Vagy azt sem? Velünk születik vagy egyszer csak kialakul bennünk? Tanulható, vagy sem?

   Szerintem nem tanulható az érzés. Egyáltalán nem. Aki képtelen szeretni, az valószínűleg élete végéig az is marad. Érezheti magát jól, kötődhet. Személyekhez, tárgyakhoz, akárkihez vagy akármihez. De hogyan tanítod meg egy vaknak, hogy milyen a zöld szín, és, hogy az a kék és a sárga keveréke? Hogyan tanítasz meg egy bénát maratont futni? Sehogy. Ahogyan szeretni sem tudsz megtanítani olyat, aki nem érezte még, milyen is az.

   Szeretni tud bárki, de nem mindenki. Az, hogy mennyire vagy milyen módon, már egyénenként eltérő. Én úgy érzem: nagyon tudok szeretni, feltételek nélkül, elnézni a hibákat, megbocsátani a fájdalmakat. De határok nélkül erre senki nem képes szerintem. Mindenkinél eljön az a pont, amikor besokall, amikor olyan mérhetetlen és határtalan fájdalmat érez, hogy már azt érzi nem fér több belé, és ő ezt nem érdemli meg. 

   Miért okoz valakinek örömet, ha bánthatja a másikat? Miért nem képesek az emberek a mai társadalomban elfogadni a másikat? Vagy csak megpróbálni megérteni? Miért érzik jól magukat mások, ha bántják azokat, akik hozzájuk közel állnak? És tudom, most jön a sablonos mondat: "Mindig azt bántjuk a legjobban, akit szeretünk." Ez sajnos nem igaz. Pont, hogy azt nem kellene. Mást sem, de azt főleg nem, akire számíthatunk, aki társ, aki barát, vagy aki egyszerűen csak mindig ott van, ha szükségünk van valakire.

   Sajnos vannak dolgok, amiket soha nem fogok tudni megválaszolni. Háborog a lelkem, megfejtést nem találok a számomra rettentően fontos kérdésekre, pedig néha jó lenne tudni. Nem többet, csak egyszerű válaszokat. A legegyszerűbbeket. Hogy egy kicsit könnyebbnek érezze magát tőle a kérdező. És kicsit okosabb legyen. 

   Búcsúzóul egy gondolat és egy kép: becsüljétek meg kérlek azokat, akik nektek fontosak, s akiknek fontosak vagytok. Ne hagyjátok elmenni, főleg ne űzzétek el azt, aki kitart mellettetek. Csak fogjátok meg a kezét és tartsatok együtt az úton, akkor is, ha nehéz. Soha nem tudhatjátok, mit hoz  jövő. Ne legyetek meggondolatlanok. 

a Macsek =(^.^)=