életem kis morzsái, avagy a "macskanapló"... :): Társadalom...?

Mivel sajnos személyes tapasztalattal rendelkezem, így úgy érzem, írhatok róla. Tényleg ez a mai társadalom? Társadalom ez, vagy csorda? Tényleg tudunk gondolkodni, érezni, vagy csak a csordaszellem, vagy ösztön hajt bennünket éppen? Szabad érezni a mai világban? Mi a helyes, vagy éppen helytelen?

Ez egyénenként változik. Helyes, vagy helytelen? Senki nem tudja megmondani, minden egyéni normáktól függ. Az otthonról hozott dolgoktól, valamint a neveltetésünktől. Attól, hogy mi magunk milyen életet élünk. Milyen magas az ingerküszöbünk? Milyen a lelkünk?

Van, akinek gazdag. Aki tele van életörömmel, szeretettel, vidámsággal. És van, akinek "nincs lelke", megkeseredett, ott rúg másokba. ahol csak tud. És akkorát, amekkorát csak bír... Véletlenül sem enged magához közel senkit. Sőt. Mindenkit ellök. A kérdésre, hogy miért, valószínűleg soha nem kapunk választ, így a dolog megértés hiányában mindig bennünk lesz.

Vajon Nekik, ezeknek az embereknek jó így élni? Szerintem sokkal szegényebbek, mint azok, akik képesek örülni a napsütésnek, a kellemes nyári szellőnek, az ősz csodás színeinek, vagy éppen egy finom kávénak, egy aranyos, megmosolyogtató képnek. Ezek az apró örömök nagyon is kellenek a mindennapjainkba. Ösztönöznek, hogy előre-előre-előre, mindig csak előre szabad nézni és haladni. Nem érdemes megállni, leragadni valahol...

Ezzel nem arra célzok, hogy nincsenek az emberek életében nehéz, sokszor tragikusnak tűnő, lehetetlennek érződő helyzetek. Mindenki küzd valamivel, cipeli a maga keresztjét. A kérdés csak az, meddig ragaszkodunk hozzá? Ha elfáradunk a cipelésében, általában akkor ébredünk rá, hogy ideje lerakni a mázsás súlyt. Ideje továbblépni, a megoldást keresni. És sokszor ez könnyebb, mint amilyennek látszik. Mint, ahogy hosszú időkkel előtte gondoltuk.

Azt nem tudom megállapítani, hogy melyik személy ösztönlény, s melyik érző. Sajnos ebben nem vagyok jó, mindig hiszem, hogy mindenki kedves és jó. De nem. Sajnos tele a világ gonoszsággal. Éppen annyival, mint amennyi örömmel, nevetéssel. Talán. Szeretném remélni. Így lehet remélem a világot egyensúlyban tartani. És most mondhatja bárki, hogy naiv vagyok. Elismerem. Szeretek ilyen téren az lenni, szeretnék az is maradni.

Mindannyiónknak kell egy kis szelet gyermek a lelkébe. Az, akik valaha, sok évvel ezelőtt voltunk. Aki még csintalanságokon törte a fejét, aki, ha valami fájt neki, ki merte mutatni. Nem szégyellt sírni, nem szégyellt segítséget kérni. Nem akart mindenáron erősnek látszani. Kell az ártatlanság, akárhány évesek is legyünk, akármennyire is felnőttünk... Szükségünk van rá, mindenkinek...

Sokszor érzem úgy, főleg így ősszel, hogy szeretnék kiülni egy hegytetőre és csak nézni a természet haldoklását. Azok a csodás színek. Az az illat. A természet aludni tér. Idilli körülmények... Talán sok dologra megkapnám a választ. Talán... Addig pedig hiába forgatom a gondolataimat. Sajnos nem tudok rájönni. De kiírni jól esett. Talán segítettem másoknak.

Csak, hogy a jót se hagyjuk ki, mert volt az is szerencsére bőven. Október 23. Csodálatos volt. Napsütés, meleg, és két fantasztikus helyszín. Sosem hittem volna, hogy a szabadkígyósi kastély ilyen hatalmas és szép. Bár sajnos, csak a kertbe jutottunk be. De az a kert...

A színek, az illat, a simogató napfény, a hangulat, a kis hidak, az a csodálatos érzés... Némi képzelőerővel nem volt nehéz az egykori tulajdonosok helyébe képzelni magam. Lovagolni a birtokon a hulló levelek közt a csodás, langyos, utolsó őszi sugarakban...

Nekem valahogy ez különösen vonzó dolog. Szeretem a kastélyokat, a hatalmas birtokokat. Csodálatos program volt. Utána jött egy kicsit társaságibb élmény. :) Gyula. Imádom. Eddig nem szerettem, de most valahogy egészen más arcát mutatta a város.

A napfényben úszó kis utcák, a sok víz és híd... Nem hiába a vizek városa. :) És az a csodálatos séta... Nem lehet szavakba foglalni, át kell élni. Ilyen időben, nyugalomban, békében... Idilli nap volt. Még lovakat is láttam a birtokon. :) Hát ki akarna ennél többet??? Én maximálisan kiélveztem és csodálatosan éreztem magam. :) Hálás vagyok érte, hogy megélhettem. :)

Hamarosan hozok tökfaragós, halloween-tökös képeket. :) Már alig várom! :) Addig is csodálatos, pihentető, meleg, napfényes hétvégét kívánok Mindenkinek! :)

a Macsek =(^.^)=