Volt szerencsém a Kedvesemmel megnézni a Szegedi Kortárs Balett előadásában egy fantasztikusan pulzáló, lebilincselő, döbbenetesen impulzív előadást, a Rítust. Ezúton is köszönöm a Tagoknak és Juronics Tamásnak, hogy a részese lehettem, akár, csak, mint néző. :) Egy új világ nyílt meg előttem.
Rítus
Szegedi
Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója. Táncjáték
két felvonásban.
,,A
természetes, a nyers erővel és hittel teli élet mindig helyet
követel. Ha kell, eltörölve kifinomultabb, „túlcivilizált”
kultúrákat. Majd azok maradékán, romjain új rítusokban építi
magát. Mígnem maga válik hasonlóvá az általa eltaposott
világhoz. A körforgás állandó. Mindig jön újabb generáció,
újabb horda. Rítusaik pedig segítik az adott közösség tagjait,
hogy kontaktusba léphessenek a hitük lényegét és kultuszuk
tárgyát jelentő transzcendens valósággal. Emberi és isteni
énünk küzdelme végtelen és feloldhatatlan.”
Rítus
Vajon
ki ismeri saját rítusait, a társáét, a családjáét, egy-egy
közösségét, egy országét, avagy a világét? Vajon akarjuk-e
ismerni egyáltalán? Az őserő, a mindent elsöprő energia,
akarat, vagy bármely természetfeletti erő tud-e újjá születni?
Erre adott válaszunk: igen. De tényleg ismerjük, akarjuk ismerni
őket, ezek hatalmát, melyek mi magunk is vagyunk? Akarunk-e
egyáltalán megújulni? Próbálunk-e sokszor üres sémákon
túlmutatva jobbá, netalán „rosszabbá” (kevésbé jóvá)
válni, ezzel generálva a jövőt magunkban és civilizációnkban?
Persze a válasz erre is igen. Talán meg is próbáljuk, de a
valóság sokszor mégis egy szánalmas kis ömlengés, lekezelő
kérkedések gyűrűző sorozata. Utunk körforgását sokszor a
hiábavalóság emészti fel. Így egy-egy rítus töri szét, zúzza
porrá eszméinket, láncainkat, melyek eddig gúzsba kötve
tartottak bennünket, majd felépítik az újat, a „szebbet”, a
jobbat, kecsegtetőbbet, hamisabbat... S megkezdődik a soha véget
nem érő örök körforgás.
A
tánc felszabadít, életet ad, lelket, súlytalanságot, elfeledteti
veled a rítusaidat, levetkőzöl és meztelenül, csupaszon állsz
magad előtt. Igen magad előtt, hiszen elsősorban önnön egod
leküzdése a cél, a saját magad által állított korlátok
ledöntése, a magad szabta határok áthágása. Majd felöltözöl
szépen, ruháidat kisimítva, rendezve, lassan, kialakítva új
szokásaidat, normáidat, a társadalmi elvárások mentén, ismét
megfelelve azoknak. De a művészet ismét lecsupaszít majd, s
esélyt ad a szárnyalásra, egy új, talán az eddigieket is
meghaladó egyetemes élet megélésére. Ki tudja...
Nézd
meg, mert megérdemled, hogy lecsupaszodj, s tisztán kiemelkedj
önmagad „mocsarából”, a fény felé törve elhagyd saját
magad árnyékát.
Nézd,
érezd, értsd, vagy csak élvezd, de ne hagyd ki.
Pár fotó "bemutatónak":
További fotók A Farkas oldalán.
