2013/2014

   Ha a 2013. évről gondolkodom, akkor azt kell mondjam, hogy ez nem az én évem volt. Ugyan sok meglepetés ért, és potzitív dolgok, mégsem érzem magaménak. Ennek ellenére jó év volt. Mindennel együtt. :)

   Ám azt érzem, a 2014 az én évem lesz. Valamiért reményem és bizalmam van benne. És erre az évre egy teljesen új ötletem. :) De erről majd időben tudni fogtok. :) 

   Köszönöm mindenkinek, aki 2013-ban olvasott és követett. :) Békés, boldog új(abb) ėvet kívánok Mindenkinek!!! Élvezzétek a változást és vigyázzatok Magatokra! :) 

a Macsek =(^.^)=

Boldogság :)

   Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi is az a boldogság. A tárgyakban kerestem a boldogságomat, a kézzel fogható dolgokban. Fogalmam sincs miért. De egyet tudok: nem találtam meg. És ráadásul nagyon sokáig nem is jöttem rá, hogy miért nem. Csak a hiányát tapasztaltam. De azt nagyon. 

   Furcsa érzés, amikor nem tudod, hogy mi hiányzik, csak annyit érzel, hogy nem teljes az életed. A bizonyosság érzése. Tudod, hogy olyan hiányzik, amiről nem tudhatod, hogy mi is az... Amit nem tapasztalsz, nem tudhatod, mi az, ami hiányt ébreszt. És az nem is hiányozhat.

   Örülni tudtam, és azt hittem, hogy megkaptam maradéktalanul a teljes boldogságot is. De nem. Tévedtem. Nem fogadtam el magam, nem szerettem magam. Nem voltam békében a bennem és körülöttem zajló változásokkal, dolgokkal. Nem voltam befogadó és elfogadó. 

   De, ha azt érzed üres vagy, és ez az üresség lassan elkezd fájni, akkor bizony magadba nézel, és elkezded lassan felkutatni az okot. Én megtapasztaltam és felkutattam. Azt is tudom, hogy mi tett igazán boldoggá. Én magam elsősorban. Az elfogadásom magam- és mások irányába. A belső béke, elfogadás. A türelem, megértés, szeretet, szerelem. 
   A családom és a szeretteim tettek teljessé. Rájöttem, hogy Ők a mindeneim. Velük vagyok önmagam. Az, aki. Akármi történjen, Ők itt vannak nekem, velem. És én is Velük, Nekik. Így teljes az életem. Szeretem Őket, Velük teljes az életem, és Velük vagyok teljes én is. Hálás vagyok, hogy olyanok, amilyenek és, hogy vannak. Szeressétek Ti is Őket, amíg megtehetitek.
   Csodás vasárnapot, és pihenést kívánok Mindenkinek! 

a Macsek =(^.^)=

A vacsoraasztal :)

Csodálatos naplemente <3

Borult időben

Rėgi idők emléke

Vadszőlő

Fickó :) <3

Tisza

Régi emlékek

Árvízi napsugarak

Kóbor "medvék" :)

A kagylóhalászok :)

Készülnek a művek :)

Napkelte a konyhából

"Összebújva"

A karácsony... :)

   Valahogy nem volt ez elmúlt években ilyen karácsonyom... Mindig azt éreztem, hogy nem tartozom sehová... Nem találtam a helyem, nem volt meg bennem az ünnep izgalma, a várakozás, készülődés. Hiányzott a varázs.

   Vártam a karácsonyt, hogy mit eszünk, mit kapok. De nem volt teljes. Ez az idei év pedig teljesen más. Minden más, nyugodtabb, meghittebb. Él a varázs. Már hetekkel az ünnep előtt a díszek között válogattam, azon morfondíroztam, hogy milyen fenyőfát szeretnék, milyen sütit, milyen jó is az egész szobát betöltő fenyőillat, és az izzók villogó fénye... 

   Idén nem érdekelt, hogy kapok-e valamit, hogy mit fogok enni. Örültem,  hogy a családommal lehetek. A sok karácsonyi műsornak, ami a tv-ben megy. A kedves történeteknek. A vidám estéknek az asztal körül. A nevetésnek. Bár nincs hó, mégis teljes az ünnep. A szeretteimmel. Köszönöm a szeretteimnek és a családomnak. Életem egyik legjobb karácsonya. :)

   Remélem a Tietek is hasonlóan csodásan telik, ahogy azt szerettétek volna. Kellemes pihenést Mindenkinek! :) 

a Macsek =(^.^)=

My wonderful present :)

Our wonderful Xmas tree :)

Idő...

   Az idő furcsa dolog... Soha nincs belőle elég. Ha egy nap 24 helyett 48 órából állna, akkor is kevés lenne sokszor. A sok "csak még egy perc", vagy "csak még egy kicsit" csapdájába esünk gyakran. Kevés az idő, mindig rohanunk, soha nincs készen tökéletesen semmi, mindig találunk valamit, amire kellett volna még idő.

   Reggelente ébredéskor elhangzik az elhíresült, "csak még öt percet" mondat. Munkahelyen a "ha csak még 2 percem volna". A nap végén pedig gyakran a "ha még egy órám lenne". Búcsúzkodáskor "elég csak egy perc". Az életből is elég lenne, ha "csak egy perccel tovább tartana". Vizsgáknál pedig, ha "csak egy órával előrébb lennék már". Minden csak nézőpont kérdése.

   Az idő furcsa, érdekes viszonyítási alapot ad. Amikor kicsik vagyunk, mind felnőttek akarunk lenni. Amikor észrevétlenül szaladnak az évek és felnövünk, mind újra gyerekek... Nemrég még úgy nézelődtem az üveggömbök és fenyődíszek közt az üzletekben, hogy "még csak november közepe van, hova sietnek a karácsonnyal ennyire?"

   Azóta csak teltek a napok, minden ment a maga menete szerint. Munka után haza, főzni, talán egy sétát tenni, beszélgetni, és már alszik is az ember lány... Sehol még egy doboz, amit a karácsonyfa alá tehetek, sehol egy finom mézeskalács, csak azt veszem észre, hogy megint eltelt egy újabb nap... És én megint nem írtam. 

   Eldöntöttem, hogy ennek véget fogok vetni, amit szeretek, arra időt szánok, arra sort kerítek, mint, például a családomra. A barátaimra. A szeretteimre. Az állatkáimra. A blogolásra. A fotózásra. A tornára. Az olvasásra. A karácsonyi készülődésre. A múzeumokra. A kiállításra.

   És, ha már kiállítás és múzeum. :) Anyuval csináltunk egy Anya-lánya randit. Megnéztük a váci múmiákat, mielőtt elvitték volna őket, és a Benczúr-kiállítást is. És eközben végig beszélgettünk. Rengeteget. Szeretek Anyuval múzeumba járni, mert nem siet, nem rohan, időt szán mindenre, mindent feltérképez, megfigyel, és mindig tud valami újat, okosat, számomra meglepőt mondani.

   A csodálatos kiállítások után, amikor lelkesen kocogtunk a kabátunkért a ruhatárba, hogy induljunk tovább vásárolni az Árkádba, egy hihetetlenül aranyos dolog történt. :) A Móra Ferenc Múzeum vezetője hozott egy nagy tálca zsíros kenyeret, amin őrölt, piros paprikával voltak rajzolva csillagok, fenyőfák, macik, és megkínáltak bennünket. 

   Nem tudom, utoljára mikor esett ilyen jól zsíros kenyér. :) Anyuval összemosolyogtunk és vettünk egyet-egyet. Ezután még boros teát is kaptam. :) Számomra az a leginkább meglepő, hogy ez a mai világban sajnos nem jellemző. Sem ez a magas fokú közvetlenség, sem ez a kedvesség és önzetlenség... El nem tudom mondani, mennyire jól esett, milyen örömmel fogadtuk a kedvességüket. :) 

   Ha másért nem, ezért megérte felkelni, hogy ennyi jót kaptunk. :) Szeretnék én is így élni, ilyen ember lenni. Mert jónak lenni jó. És adni is jó. Szívből, szeretettel. :)

   Remélem csodálatosan telt a hétvégétek és elnézitek nekem, hogy tartottam egy hosszabb szünetet. Végre visszataláltam önmagamhoz, így várhatók a további bejegyzések. :) Csodálatos hétkezdést kívánok mindenkinek. :)

a Macsek =(^.^)=

My first... :)

Hello Christmas :)

From my Mommy <3 :)

I love these foggy mornings...

Arthur :)

Az idei első hó :)

Tigrissel <3

Night snack <3

:)

Winter wonderland

<3 :)

Szundi-cica :)

A szarvas

<3

I love it... <3