3/52 és egy szülinap, az a bizonyos negyed évszázados... :)

   Ismét megjelentem. A múlt heti mulasztást igazolni tudom. :) Esküvői kiállítás volt az Árkádban, ahol, mint kiállító, részt vettünk a Farkas Photography-val. :) Így sajnos időm sem volt írni, meg energiám sem...

   Ugyanis ez a felettébb sunyi megfázás másodszor is körbeudvarolt. Nagy sikerrel járt az ostroma, ugyanis ismét levett a lábamról. Egy igazi gavallér... :( Láz, fejfájás, orrfújás, meg fájás, na meg köhögés, tehát minden volt. De az élet nem állt meg, a kiállítás ment tovább. Én úgy érzem, sikerrel. :) De ez majd a jövőben kiderül. :) 

   Most hétvégén pedig, azaz tegnap töltöttem a negyed évszázadot. Hú, milyen sok leírni. :) Most lehet szidni, hogy havat hoztam. :) De nem maradhat el, hát tél van... :) Kaptam a Kedvesemtől egy nagy tányér sütit a kedvencemből, meg így január közepén mi más az ember lányának a kedvenc virágocskája...??? Mi más, ha nem a fehér rózsa. :) Hát azt is kaptam. :)

   Ahogyan Édesapámtól is, aki még a kedvencemet (bolognai) is megcsinálta ebédre.. :) Édesanyáméktól pedig egy csodálatos csokrot, amit szoktam. :) Mindig más, de a frézia elmaradhatatlan, amiért nagyon hálás vagyok, mert betölti az illata az egész szobát, még ilyen zord időben is. :) Tehát akárki akármit is mond, idebenn tavasz van. :)

   Ezenfelül még kaptam pénzt, (mert arra mindig szükség van.... bár ne lenne!) valamint megsütötte a Kedvesem és Édesanyám a kedvenc süteményemet, egy egész tálcával csak az enyém!!! :) És tulajdonosa lehettem egy új telefonnak, mivel kimúlt a régi sajnos. A töltőcsatlakozója eltört. :( De a meglepetés teljes volt, mert sokkot kaptam, szóhoz sem jutottam. :) Így a fotók nem maradnak el, szerencsére. :) 

   Az újdonság: a csodakütyü (Nokia Lumia 625) full HD videó felvételre képes, így a jövőben a blogomban megcsillogtathatom videós tehetségemet is, ha minden jól megy. :) Már alig várom, csak győzzétek nézni... :) Este még megnéztük az Elpuskázva című filmet a Cinema City-ben, szóval tökéletes napot zártam, tökéletes szülinappal. :)

   A családomon felül még rengetegen felköszöntöttek. Munkatársak, barátok, haverok, ismerősök, volt esküvői párok. :) Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek!!! Hálás vagyok, hogy ilyen barátaim és ismerőseim vannak, és legfőképp ilyen családom. :) Remélem csodálatos hétvégétek volt, és a hétfő is hasonlóan csodásan fog kezdődni! :)

a Macsek =(^.^)=

3/52

Vidám volt a kiállítás :)

Modellként :)

Majomvacok betegség után :)

A csoport új kedvence

Úton hazafelé egy péntek délután :)

Máté kis lábacskái :)

A 60 centis pizza...

Smiley-pizza :)

Csak a viszonyítás végett :)

Fehér forrócsoki <3

Vásárolni mentünk

A kiállítás pillanatképei - a bámészkodó tömeg, donut, macaron és koktél :)

Hát itt is leesett az a bizonyos idei első hó :)

Csodás csokor Anyuéktól <3

Csodás fehér rózsák Aputól és Attilától <3

Az ananász turmix dokumentálva :)

Az a bizonyos bolognai :)

Vegyük észre!!!

   Vegyük észre, ami körülöttünk zajlik!!! Vegyük észre, hogy ki az, aki segítségre szorul. Aki rád szorul, rám, és rá! Ne legyünk szemellenzősek. Járjunk nyitott szemmel!!! Ne akarjunk úgy tenni, mint, ha minden a legnagyobb rendben lenne a világban, mert nincs!

   Vedd észre az utcán a hajléktalant, aki nem azért került az utcára, mert alkoholista, drogos, vagy gyógyszerfüggő. Vedd észre az idős nénit, bottal a kezében, a bevásárlókocsijával, aki a járdaszegélyen áll a gyalogátkelőnél, segítségre várva. Vedd észre a vakot, fehér bottal a kezében. Vedd észre azt, akin nem látható.... Vedd észre a depresszióst. A magányost. A magára maradottat. És nyújts Nekik segítő kezet, ha megteheted.

   Ne zavard el. Ne tégy úgy, mint,h a ott sem lenne. Igen, tudom miről beszélek. A szüleim rákosak voltak. Szerencsére mindketten meggyógyultak. De ehhez nem napok kellettek. Hónapok, évek, évtizedek. És nem kevés kitartás, megértés, türelem, tolerancia. Mindkettőt más korban éltem meg: gyermek, és felnőtt fejjel...

   Édesanyámnál még kislány voltam, gyerek. Borzasztó látvány volt a sok cső, az első ijedelem, a kórházi szagok. Csak az zakatolt a fejemben, hogy: "Ugye nem veszítem el Őt? Ugye megölelhetem még? Ugye haza fog jönni? Ugye velünk marad? Hiszen Ő az én Anyukám, sebezhetetlen, erős, rendíthetetlen." És haza jött. És meggyógyult.

   De egy 6 éves gyerek szemében ez egy tragédia. A látvány, a tudat, az érzés. Emlékszem, ott segítettem, ahol csak tudtam. És bíztam, vártam, reménykedtem. Ahogyan Édesapámnál is. Az Ő betegségét már felnőtt fejjel éltem meg. És ha összehasonlíthatom: ugyanannyira ijesztő volt, ha nem ijesztőbb. Hiszen a tudat, hogy elveszíthetem Őket, még erősebb volt. A rettegés, a félelem, a tehetetlenség még nagyobb. Nem tudtam elterelni a figyelmemet, sem mások, ahogy kiskoromban. Teljesen "tudatomnál voltam".

   És szerencsére Ő is meggyógyult. De nem kevés segítség és tolerancia kellett az én részemről sem. Egy beteg ember indulatos a tehetetlensége végett. Dühös, mert nem tudja a miértjét a dolgoknak. És retteg, ahogyan a hozzátartozói is. De együtt, ha nem lépünk át felette, hanem helyén kezeljük a dolgokat, mindent meg lehet oldani. Csak nem szabad úgy tenni, mint, ha minden rendben lenne. Mert nincs. Törekedni kell a legjobbra, de meg kell élni, fel kell dolgozni, át kell gondolni. Addig képtelenség bármit is tenni. A rémület és a tehetetlenség sokszor verhetetlen kettőse. A tudatodat, a lelkedet, és a testedet is. 

   Bence az, aki sűrűn jár a fejemben, aki mindig eszembe jut, hogy Ő nem adta fel! Ahogyan a mellette állók, a családja, barátai, ismerősei, és ismeretlenek sem! Ha tehetitek, vessetek egy pillantást az oldalára. Hihetetlen akaraterővel bír egy a fiatalember. Vajon hány emberben lenne ennyi??? Bence és a szüleim történetei alapján eszembe jutott egy ötlet, amit nemrég láttam.

   Úgy döntöttem, idén én is egy projektet kezdek. Nem gyűjtök, nem kérek. Csak megpróbálom felhívni a figyelmet. Az év minden hetében egy fotót készítünk rólam egy rózsaszín tütüben. Lehet tél, vagy nyár, hó, vagy tűző napsütés. Lehet, hogy a fotók vidámak lesznek, vagy elgondolkodtatóak. Sírni fogok, vagy nevetni. Lehetetlen fotó lesz, vagy nagyon is közhelyes. De talán eljut az emberekhez, felhívva a figyelmüket arra, hogy nem tehet más az egészségünkért. De mi igen. És tehetünk egymásért, valamint azokért, akiknek szükségük van ránk. Remélem, ha mást nem, de elgondolkodtok rajta. 
   Csodálatos hétvégét kívánok nektek. Már, ami még hátra van belőle. :)

a Macsek =(^.^)=

Fotó: A Farkas

2014

   Először is, kicsit megkésve bár, de annál boldogabb 2014. esztendőt kívánok Mindenkinek!!! :) Kicsit el voltam veszve, de már visszatértem. :) Ebben az évben már elég esemény történt. :) Ha beteg a párod, nem egyszerű az élet. :) Mint tudjuk, a férfiak szeretnek "belehalni" egy náthába. :) Óóóó.... De még mennyire igaz! Felesleges tagadni Uraim. :) 

   Én viszont szeretek főzni... főleg, ha itthon vagyok. :) Ebben az évben követem a céljaimat, így külön főzök mindkettőnknek. Én előszeretettel pakolom tele a tányéromat párolt/sült zöldségekkel, csirkével, gyümölcsökkel. :) Így én követem a saját kis kitalált étrendemet, ami bevált. :) A sétákkal kombinálva már észrevehetően alakul át a testem, például sosem volt ilyen vádlim. :)

   Aztán még egy "apróság" (szó szerint apróság): bővült a családunk! :) Az új családtag egy tündéri, négylábú, selymes szőrű, állandóan cirkáló és magyarázó tengerimalac. :) Tegnap még nem volt annyira aktív, ellenben ma. Szeret elbújni, szeret nézelődni, érdeklődő természet. :) És csodásan barátságos. Egy igazi kis hölgy. A répa imádata természetesen egyértelmű... :)

   A vidámság-áradat folytatása, hogy találtam egy jó ötletet a neten, amit megosztok Veletek. Nem kell hozzá csak egy színes tépőtömb, meg egy hatalmas befőttes üveg. Minden nap írjátok fel egy-egy cetlire, mi minden jó történt Veletek, aztán dobjátok az üvegbe. Rosszabb napjaitokon, vagy szomorú pillanatokban csak vegyétek elő és olvassátok el őket. A mosoly garantált. :) Én is ezt tettem.

   Az idei évem legszebb és legaranyosabb története, amikor sétáltunk át 2014. első napján a gyalogátkelőn, és a párom egyszer csak ölbe kapott, megpörgetett, és így vitt át. Sosem éreztem magam ennyire felszabadultnak. És még Őt sem láttam ennyire bolondosnak, vidámnak és szabadnak. Ez az év fantasztikusan kezdődik. :)

   Remélem a Ti napjaitok is ugyanennyire csodásan telnek, ha nem csodásabban. : Élvezzétek ki a vasárnapot, mert holnap ismét munka... :) Csodálatos pihenést kívánok Nektek!

a Macsek =(^.^)=

Egy karácsonyi kép, amit elfelejtettem :)

Isteni volt :)

Séta közben :)

Téli fények :)

Kézen fogva :)

Talpig díszben :)

Kis téli ébredező :)

Bogyók :)

2014-es mosoly :)

Ritka pillanat, mikor hagyja magát fotózni :)

Lábacskák :)

Egy fantasztikus napkelte :)

Reggeliztünk :)

Az új családtagunk :) <3

Egy csodás délutáni séta :)

Erdei gyümölcs öntetes amerikai palacsinta :)