2012. november 22., csütörtök

Tél, karácsony :)

   Ezt a bejegyzést szeretném Gyenge Lillának írni. :) A közösen eltöltött gyermekévek emlékére, a régi Maros-parti, Flórián napi bulik emlékére, és, mert tudom, hogy mennyire oda van a télért, karácsonyért, készülődésért. :) 

   Nincs annál jobb érzés, mint reggel felkelni arra, hogy leesett az első hó. Ilyenkor valahol mindenkiből előbújik a kisgyerek, és csak nézzük a reggeli sötétségben, az utcai lámpák sárga fényében a végtelen puha fehérséget, a tökéletes, hibátlan szépségét. Ahogyan egymás hegyén-hátán csillognak a hópelyhek. Öröm elnézni, ahogy ébredezik a város, a gyerekek az utcán már dobálják a hógolyókat, és örömmel táncolnak a pelyhek alatt, míg a szülők rendre azon morognak, hogy nem tudják csemetéiket rábírni az indulásra, nehogy elkéssenek a munkából, oviból, iskolából. 

   A legjobban mégis a hóeséses esti sétákat szeretem. Kézen fogva, sapkában, sállal körbetekerve, ahogy ropog a hó a talpam alatt. Ahogy hullanak a hópelyhek a kabátomra, és végre van időm szemrevételezni őket. Mind más és más alakú, és olyan pici... Szeretek meginni a téli, hangulatos, mézeskalács-illatú vásárban egy forró citromos teát, vagy forralt bort. Átmelegíti a testet és a lelket egyaránt. A fények, illatok, na és persze a sapkák tömkelege. :) Mindenütt ezt látni. És mégis... Szeretem. 

   Szeretek sütit sütni, a fenyő illatát, ahogy terjeng a levegőben. A díszeket akasztgatni az ágak végeire. Nézni a szokásos karácsonyi műsort pokrócba burkolózva, forró kakaóval a kezemben, néha pedig jól esik kipillantani a hóesésre. Szentestén a családdal a karácsonyfa körül ülve beszélgetni... Ilyenkor mindig eszembe jut a gyerekkorom.

   Mikor hatalmas szemekkel ámulva kerülgettük a dobozokat a feldíszített fa körül, vagy azon vitatkoztunk, ki akassza rá azt az egy díszt. :) Ahogy segítettem Anyunak sütni, mindegy volt mit csináltam, mindig megsütöttük. Ahogy belecsíphettem a tésztákba. :) Jó volt gyereknek lenni, és kicsinek, gondtalannak. :) De a mai koromnak is meg van a varázsa. A beszélgetésbe nyúló ünnep, a szeretteim megölelése, a közös nevetések. :) Remélem az idei csodálatosabb lesz,mint eddig bármelyik. :) Márpedig miért ne lenne? Ez egyre csak jobb lesz... :) 

   Ezzel a rövid irománnyal kívánok Mindenkinek csodás napot, és ha már elkezdtétek: kellemes készülődést az ünnepekre. :)










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.